Tavaszi zsongás 2.0

Lassan megtanulom, hogy egy vidéki ház körül fokozottan igaz, hogy a dolgokat mindig akkor kell csinálni, amikor itt van az idejük. A halogatás itt egyszerűen nem működik. És az sem igaz, hogyha nem foglalkozunk egy problémával, akkor az nincs is.
Pedig a természet még segít is a tervezésben. Létezik például a naptár, melynek segítségével minden csodálatosan eltervezhető. Lenne. Ha nem odáznék néha feladatokat, abban a hitben, hogy még van idő. Hát most már egyáltalán nincs idő. Van egy olyan sejtésem, hogy kismacskáink lesznek.

Az eredeti tervekben egy (azaz 1) macska szerepelt, mert ugye milyen Porta az, ahol senki sem felügyeli az egérpopulációt? Ezt a feladatot látja el a Mici. A Mici nagy egerész. A legnagyobb. Tökéletes macska, annak ellenére, hogy a Tyutyu mellett szocializálódott és meggyőződésem, hogy azt hiszi magáról, hogy ő kutya.
Egy macska. Nem is kell több. Nekem biztos nem, de mivel Botcsinálta szereti, maradjon. Engem nem zavar, elég nagy az udvar. Ez a nagyon egyszerű és ésszerű terv ment tavaly júniusban füstbe azon a napsütéses délutánon, amikor Mici első (és eldöntötten utolsó) szenvedélyes tavaszának három gyümölcsét vittem az új gazdákhoz. Mindhármukat betettem a kölcsön kért hordozóba és indultunk is a szomszéd faluba. Útközben arról meséltem nekik, hogy mennyi egér lesz ott ahová mennek, meg mennyire fogják őket szeretni.. Jó háromnegyed óra múlva hangosan bőgve álltam a kapuban egy üvöltő kismacskával a kezemben. Arcom minden részéből folyt valami, még az orromból meg a számból is, ezekből biztosan nem könny. Rázkódva bömböltem, Botcsinálta meg rohant kétségbeesetten az utcára, mert azt hitte, hogy valami igen komoly tragédia történt. Történt is. Lett egy saját macskám. A Maca.
Elröppent a nyár, eltelt a tél én meg addig halogattam a Maca műtétjét, mígnem ő is átesett élete első (és eldöntötten az utolsó) szenvedélyes tavaszán.

 

P1050257 20140624_060858 IMG_0331 IMG_0838 20140927_104857 20140927_104129_Sophia IMG_20140624_073521 IMG_0308 IMG_0320 IMG_0851

A farm, ahol élünk

Ebben a nagy idillben, ami most körbevesz, vannak ám társaim is. Úgy illendő, hogy róluk is említést tegyek. Valójában én magam kerültem legutoljára ebbe az igen cifra képbe, hiszen a ház mélyen tisztelt ura már jóval előttem megjelent a Faluban. Évekkel ezelőtt döntött úgy, hogy kivonul a Városból és lesz valahol egy Farm, ahol él. Városi Ficsúrból lett belőle Botcsinálta Gazda. Számomra ez tök értelmetlennek tűnt akkor, mikor először találkoztunk. Ma meg minden nap elcsodálkozom, amikor körülnézek és belegondolok mekkora utat járt meg és mennyi munkája van a Portában. Évekig építette, szépítette, aztán meg bammmm besétáltam a kapun én. Ezen még mindig röhögök. Pont egy olyan nő, aki teljesen nem erről álmodott, hanem arról, hogy egy metropoliszban él majd nagyon tartalmas, meg elképesztően multikulti életet.
Durva, hogy mekkora nagy spíler az élet, mi?
Botcsináltának amúgy sokkal jobban fekszik ez a kertészkedős téma is. Igazából a kertet is ő akarta annyira tavaly. (Idén nem lesz.) Óriási lelkesedéssel tudja magát belevetni mindenféle kinti munkába, csak ő nagyon másként lelkes mint én. Szeret kapkodni, mert mindent azonnal akar. Én nem. A kedvencem az volt, amikor tavaly majdnem elütötte magát az udvarban a Traktorral és utólag most már az is vicces, hogy egyszer felborult az erdőben szintén a Traktorral meg egy pótkocsi tárgyával. Akkor nagyon ki voltam ettől és most sem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy egyáltalán nem szoktam aggódni.

A Porta

P1050307 P1050337

A történetekben véletlenszerűen feltűnhetnek Botcsináltán kívül:

P1050266
Filkó
10375080_10201301337134108_575238904404300611_n
Ámor, Mese és Morze
IMG_0763
A Tyutyu
Mici és Maca
A macska maffia: Mici és Maca
A Lulu
A Lulu
A Traktor
A Traktor