A tyúk tényleg menő?

Állítólag. Mondjuk, tapasztalt tyúknevelő nőként, nem vitatom, hogy saját tojást enni reggelire tényleg vagány dolog. Nem is muszáj croque madame-ot készíteni belőle, mert simán le tudod nyűgözni a városi barátaidat egy szimpla tanyasi rántottával is.

Madonna a Vogueban
Madonna a Vogueban

A tyúktartás viszont, na az kemény dió és közel sem olyan bájos és romantikus, mint azt hiszitek! Nyilván hangosan röhög most mindenki, aki mar évek óta, vagy több generáció óta nevel tyúkokat, mert valóban nem nagy ördöngösség, ha már tudod, hogy pontosan mivel jár. Hiába írják mindenhol, hogy nem kell nekik semmi. Se rendes ól, se komoly takarmány, mert ha tényleg belevágsz, akkor ezekre mindenképp szükséged lesz. Nem elég egy kutyaól méretű ládika, mert szerintem aki ilyesmibe akar fogni, annak illik tákolni egy normálisnak mondható ólat, ami külön is rendesen zárható. Jó ha van egy kis elkerített baromfi udvar is, de számoljatok azzal, hogy a tyúkok nem fognak ám a szép zöld füvön kapirgálni mint a fenti képen! De nem ám! Konkrétan nagyjából mindent kipusztítanak majd, ami a kerítésen belül van. Csak a föld fog látszani. A szép barna, fényes föld.
Az ól és a baromfi udvar körüli jó minőségű, stabil kerítés fontosságára Tyutyu, a rottweilerünk hívta fel a figyelmünket. Sőt a mai napig felügyeli, hogy a kerítés, nem lazult-e meg valahol. Eddig 5 tyúkot segített át a szivárvány-trágyadombon Botcsinálta nem kis örömére.

Bevallom nem lettem egy második Deborah Cavendish őkegyelmessége, aki Devonshire hercegnéje volt és köztudottan imádta a csirkéit. Mondjuk van még időm, mert még csak fél éve vannak tyúkjaink.

Deborah Cavendish,  Devonshire hercegnéja
Deborah Cavendish, Devonshire hercegnéja

Szeretném és elhiszem, hogy a tyúkudvar smafu, de most egy olyan hülye kakasunk van, hogy nem merek bemenni a kerítésen belülre. Igazi karate kakas. Eddig nem barátkoztunk össze és ha sokáig nem is fogunk, megy az uraság a fazékba!

fotó: Chan Daven
fotó: Chan Daven

Történetem alapjául ez a cikk szolgált.

Advertisements

Királyi puliszka lakoma

Ez a mennyiség nálunk két főre volt elég, de szerintem a visszafogottabb családokban hárman is jóllaknak belőle. Nálunk a Botcsinálta étvágya a mérvadó.
Puliszka
A polentához:
120 g kukoricadara
500 ml zöldségleves ízlés szerint fűszerezve
egy kevés vaj
Az ízesített zöldséglevest felforrósítjuk és belekeverjük a kukoricadarát. Óvatosan mert alacsony fokozaton is vidáman bugyog. Folyamatosan kevergessük és amikor szépen elválik az edény falától és jó sűrű, akkor készen is vagyunk a munka oroszlánrészével. Ekkor dobtam bele egy kis kocka vajat, ami szépen fellazította és jó krémes lett tőle. Ez tényleg kész.
Ezután egy kis vajon megpirítottam 6-8 kis fej gombát, amit előtte felvagdostam nem túl kicsi darabokra és sóztam, borsoztam. Amikor szépen megpirult és megpuhult 2 maroknyi zsenge spenótlevelet dobtam a gomba után maradt vajba és megfonnyasztottam. Pár másodperc kell csak neki meg egy gerezd apróra zúzott fokhagyma.
A Botcsinálta kapott hozzá sült sonkacsíkokat is, mert neki nem élet az élet hús nélkül…

Joghurtos sajttorta

Vasárnapra villantanom kellett 3 rokongyerek előtt, és nem volt annyi időm mint amennyit eredetileg szerettem volna szánni erre a projektre, így valami gyorsat kellett kitalálnom. Végül óriási sikere lett ennek az egyáltalán nem bonyolult tortának.
Először az alapot készítettem el. Turmixgépben összezúztam 240 gramm kekszet (nálam most azért fekete, mert 20 db Oreot használtam, de zabkeksszel vagy vajas keksszel is el lehet készíteni) és a darálékot elkevertem 55 dkg olvasztott vajjal. Pikk-pakk megvolt. Ezután egy 25 centis tortaformába nyomkodtam.
IMG_1384-0
A krémhez minden olyat felhasználtam amit találtam otthon és azt gondoltam jó bele, így került bele:
600 ml natúr joghurt (nekem most fincsi 3,8%-os volt, szerintem minél zsírosabb annál jobb)
1 natúr kremsajt (125 gramm)
130 gramm cukor
csipet só
2 tojás
1 vanília rúd kikapart magjai
1,5 ek keményítő
Mielőtt belefogtam a krémbe, a sütőt elomelegitettem 180 C fokra. Simára kevertem mixerrel a tojást, cukrot, a joghurtot és a vaníliát. Amikor szép sima lett hozzáadtam a csipet sót és a keményítőt. A tölteléket az alapra öntöttem és sütöttem 35-40 percig.
Akkor jó, ha egy kicsit még remegős a közepén, de a szélei már kezdenek elválni a formától. Szerintem nem érdemes túlsütni.
2-3 órára hagyjátok békén a hűtőben, mielőtt megszabadítjátok a karikától. Nálam egy éjszakát pihent.
Rakhattok a tetejére friss szeletelt gyümölcsöket (pl. epret, narancsot, szőlőt vagy amit szerettek, ez szerintem remekül passzolhat a zabkekszhez) és már tálalhatjátok is. Nálam most a tetejére is a fekete kekszből került, mert szerettem volna a 10-12 évesek kedvében járni. Sikerült!
A recept krémes részéhez ez adta az alapötletet: http://www.eatliverun.com/greek-yogurt-cheesecake-with-peaches-and-honey/

A farm, ahol élünk

Ebben a nagy idillben, ami most körbevesz, vannak ám társaim is. Úgy illendő, hogy róluk is említést tegyek. Valójában én magam kerültem legutoljára ebbe az igen cifra képbe, hiszen a ház mélyen tisztelt ura már jóval előttem megjelent a Faluban. Évekkel ezelőtt döntött úgy, hogy kivonul a Városból és lesz valahol egy Farm, ahol él. Városi Ficsúrból lett belőle Botcsinálta Gazda. Számomra ez tök értelmetlennek tűnt akkor, mikor először találkoztunk. Ma meg minden nap elcsodálkozom, amikor körülnézek és belegondolok mekkora utat járt meg és mennyi munkája van a Portában. Évekig építette, szépítette, aztán meg bammmm besétáltam a kapun én. Ezen még mindig röhögök. Pont egy olyan nő, aki teljesen nem erről álmodott, hanem arról, hogy egy metropoliszban él majd nagyon tartalmas, meg elképesztően multikulti életet.
Durva, hogy mekkora nagy spíler az élet, mi?
Botcsináltának amúgy sokkal jobban fekszik ez a kertészkedős téma is. Igazából a kertet is ő akarta annyira tavaly. (Idén nem lesz.) Óriási lelkesedéssel tudja magát belevetni mindenféle kinti munkába, csak ő nagyon másként lelkes mint én. Szeret kapkodni, mert mindent azonnal akar. Én nem. A kedvencem az volt, amikor tavaly majdnem elütötte magát az udvarban a Traktorral és utólag most már az is vicces, hogy egyszer felborult az erdőben szintén a Traktorral meg egy pótkocsi tárgyával. Akkor nagyon ki voltam ettől és most sem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy egyáltalán nem szoktam aggódni.

A Porta

P1050307 P1050337

A történetekben véletlenszerűen feltűnhetnek Botcsináltán kívül:

P1050266
Filkó
10375080_10201301337134108_575238904404300611_n
Ámor, Mese és Morze
IMG_0763
A Tyutyu
Mici és Maca
A macska maffia: Mici és Maca
A Lulu
A Lulu
A Traktor
A Traktor

Falusi rom-antik-a

2014 decembere óta vagyok a Faluban. Baromi nehezemre esett elengedni a kitalált nagyvárosi életemet. Az első fél év, lényegében azzal telt, hogy kifogásokat gyártottam magamnak arra, hogy miért nem itt van a helyem, lestem, hogy mibe köthetek bele, és kerestem mi az ami innen hiányzik. Most látom, hogy mennyire nem lehetett könnyű akkoriban velem. Meg hát most sem.
Utána valami megváltozott. Lassan történt és észrevétlenül. Magamtól talán észre sem vettem volna, de egy barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy milyen jó nekem, mert egy olyan helyen élhetek, ahol minden nap nyaralok.
A bloggal nem célom jobb színben feltüntetni a vidéki életet, mert akkor hazudnék. Sok minden van még, amivel küzdenem kell. Ilyen például a kert. Az egyszerűen nem megy. Próbáltam, de ha nincsenek a szomszédban nénik és bácsik, akik rendben tartják helyettem, akkor minden meghalt volna.

Hogyan lettem Satrafa?

Nagyjából két éve egy kerthelyiségben ültem és komoly átéléssel újságoltam a hihetetlenül türelmes barátnőmnek, hogy mennyire nem itt van az én helyem és milyen kicsi ez a város. Mit város? Ország! Tuti biztos voltam benne, hogy nekem olyan fontos küldetésem van, amit csak máshol tudok beteljesíteni. De ott aztán nagyon. Itt megfulladok! Nem tudok élni! Bezzeg London! Na az már valami! Bohém! Pezseg! Mindenki alig várja, hogy én megérkezzek. Szépen ki is színeztem a londoni életem minden apró töredékét. Listát írtam arról miket fogok ott csinálni, mar azt is tudtam, hogy a Smokey Tails lesz a törzshelyem nyaranta. Kreatív, önmegvalósító istennő leszek, aki éjszakánként művészekkel lumpol az underground éjszakában, nappal meg céltudatos, roppant határozott és persze sikeres VALAKI leszek. Persze azt is elképzeltem, hogy mindezt szállodai takarítónőből fogom elérni. Végül is a munka nemesít. Komolyan az sem zavart, hogy lehet, hogy egy kazánkovácsból lett szakáccsal kell laknom, mert ugye a sikernek ára van. Mit számít? Megfizetem! Innen szép győzni, nem?
CV-t írtam, leveleztem, megkerestem egy olyan költöztető “céget” akik megígérték, hogy egy rakás pénzért utánam költöztetik a kutyámat. Mindent tökéletesen kitaláltam. Frankón kiszámoltam mennyit kaphatok a kocsimért, hiszen Londonban úgysem lesz rá szükségem, mert úgyis folyton bulizni fogok, meg milyen cool a londoni underground, meg aztán majd veszek egy ultra klassz vintage bicajt is. Feketét. Aztán ha már jól önmegvalósodtam, akkor meg már úgyis taxizni fogok, mint egy real urban lady. Óriási lesz! Valódi világszenzáció!
Néhány apróságot leszámítva így is lett.
Ezt a bejegyzést egy 133 fős faluból írom. Most már 134. A Wikipedia szerint egy darab látványosság van itt, a falu közepén álló harangláb és a benne lévő lélekharang. Gombos Miklós harangöntő mester öntötte.
És tudjátok mit? Jó itt is.