Most akkor ősz vagy tavasz? 

A mai kuckózós őszi idő pont kedvezett a kekszsütésnek. 


Hozzávalók:

  • 25 dkg zabpehely
  • 10 dkg rizsliszt
  • 1 tojás
  • 
2-3 ek méz (vagy bármilyen más édesítő)
  • 16 dkg vaj
  • 6 dkg narancsos étcsoki
  • 1 tk vaníliaesszencia
  • 1/2 tk szódabikarbóna
  • 
csipet só
  • 2-3 ek mogyorótej

Mindent összekutyultam, aztán diónyi golyókat sütőpapírral bélelt sütőlemezen enyhén kilapítgattam a tenyeremmel. 180 fokon 13 percig sütöttem. 

Ha kihűl, már ropogós és gyakorlatilag nettó pár perc alatt kényelembe helyezheted magad, egy kakaóval a másik kezedben a pokróc alatt ☺️

Advertisements

Majdnem bakewell

Létezik egy frangipán nevű csoda, ami itthon, szerintem méltatlan módon, nem sok helyen jön szembe. A frangipán lényegében egy olyan krém, aminek a mandula az alapja. Eredetileg csak a mandula őrölt fehér belét használják fel a készítésénél, és miután megsül, a marcipánra emlékeztet az íze. Vajból és cukorból krémet kevernek, bele kerül a tojás sárgája pár csepp mandula esszenciával, majd hozzáadják a lisztből és őrölt mandulabélből és álló keveréket. Ez kerül a tradicionális angol bakewell tortába is, egy omlós linzer tészta rétegre, melyet cseresznye vagy eper lekvárral kennek meg még a frangipán réteg alatt. Nem mondom, hogy nem fogom kipróbálni, mert egészen biztosan ki fogom. Egyszer. De nem ma. Ma lusta voltam, de mégsem tudtam nyugton maradni, mert tudtam, hogy maradt itthon egy kis mandula. És akkor jött Rachel Allen! Na jó nem kopogott a Porta kapuján, hanem megláttam az ő leegyszerűsített bakewell receptjét a neten. Ezúton is köszönöm a Googlenek a közreműködést. Köszönöm, hogy összehozott Rachellel. Az ő receptjét adaptáltam és így készült el a mai desszert. A csökkentett cukortartalom és minimalizált liszttartalom pedig a kísérletező kedvem hozománya, mint mindig. Így böjt után főleg, meg egyébként is, na. Aki viszont két végén égeti a gyertyát, nyugodtan használjon sima lisztet és cukrot. 
Szükség lesz egy kapcsos tortaformára, aminek az alját kibéleljük sütőpapírral és az oldalát kivajazzuk. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.


A hozzávalók:
150 g nagyon puha vaj
150 g cukor (én nyírfa cukor és nádcukor keverékében maradtam – óvatosan a nyírfacukorral, aki ismeri, tudja, hogy miért 😄)
2 tojás
pár csepp mandula esszencia (tényleg kevés!)
1 teáskanál vanília esszencia
50 ml tej
100 g liszt átszitálva, egy fél sütőporral
50 g őrölt zabpehely
150 g őrölt mandula (én lusta voltam lehéjjazni, szóval ment bele a sötét héja is)
friss vagy fagyasztott (kiilvasztott!) piros gyümolcs (én fagyossal csináltam, mert sajnáltam a friss szép epreket beletenni 😄)


A puha vajat a cukorral nagyon habosra keverjük. 5 percig minimum, míg szinte fehér nem lesz. Elkeverjük a tojásokkal mandula és vanília esszenciákat, és három részletben a cukros vajhoz adagoljuk. Ha kész, egyszerűen felváltva adagoljuk hozzá az előzetesen összekevert száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, mandula, zabpehely) és a tejet. 

Hamar szép krémes masszát kapunk. Ebbe egy két óvatos fakanalas kavarással belekeverjük a piros gyümölcsöket (nálam most málna, ribizli, szeder) és már mehet is a tortaformába elsimítjuk és a meleg sütőbe tesszük jó 50 percre. Tűpróba útján eldönthető, hogy mikor van kész. Én az utolsó negyed órában dobtam rá sütőpapírt, hogy ne süljön túl a teteje, mert a tészta tömörsége miatt kell neki az 50-55 perc. 

Igazából sütöttem volna akár órákig is, mert soha egyik süteménynek sem volt még ilyen isteni illata mint ennek! Nem vicc! Próbáljátok ki, had örüljenek a szomszédok is 😄

A böjtöt befejeztem

Ennyi volt! A böjt végetért. Nem böjtölök tovább. A böjt két napig tartott. Vagy még addig sem. 


Azt hiszem tegnap délután óta  egyre könnyebb. Jókedvű vagyok és nem vagyok fáradt. Napok óta remekül alszom. Amit biztosan érzek az az, hogy valami változik bennem. A fejemben és a testemben egyaránt. Már nem böjtnek fogom fel ezt az 5 napot, hanem saját magamra fordított időnek. Én időnek. Olyan időnek, amikor magammal foglalkozom. Nem hittem volna hétfőn délután amikor a fejfájásommal hevertem, hogy ezt fogom érezni, de élvezem. Az előbb nevetgélve sütöttem a füstölt szalonnás rántottát a Botcsináltának. Jó azért volt egy két nagyobb sóhaj és nyeltem egy pár nagyot, de nem borultam ki. Pedig ezt vártam volna magamtól két nappal ezelőtt 😀

Munka után elhatároztam, hogy a maradék időben csak olyan dolgokat fogok csinálni amihez kedvem van és közben megbeszélem magammal, hogy szerintem jobban kellene figyelnem magamra. Gyorsan rendet tettem a konyhában és a szokásosnál sokkal hosszabban zuhanyoztam. Megmostam a hajam, pakolást raktam fel rá, megszárítottam és este 7 óra előtt már pizsamát húztam! Miért ne? Ezután előbányásztam a tavaly nyár végén elsüllyesztett körömlakkjaimat és kilakkoztam a körmeimet a lábamon ❤️

Hogy a levekről is szóljak, a mai fantasztikusan finom (volt). Ananász! 🍍 Egyre kevesebbszer vagyok éhes, a hasam laposabb, az energiám nő. A holnapi napot tartom a legnagyobb kihívásnak, remélem a céklalé is iható lesz. Jó lenne, ha ez a lendület végig kitartana. 

Szerintem ebbe a programba bárki belevághat. Hajrá! 😉

5 napos őrület

 

Ma beszélgettem magammal, mert elképzeltem ezt az egészet kívülről.

-Miért sanyargatod magad?

-Nyilván az ember olyankor ugrál bele meggondolatlanul mindenféle hajmeresztő dologba, amikor nem érzi túl jól magát.

-Mitől is éreznéd jól magad? Lusta lettél.

-Igen, mert fáj.

-Mi fáj?

-Minden.

fasting

Az összekuszálódott jelenemhez hozzátartozik, hogy tavaly autoimmun eredetű pajzsmirigy alulműködést diagnosztizáltak nálam. Akinek sok a körítés, az ugorja át a következő részt.

A teljes nevén autoimmun thyreoiditisként emlegetett egészségkárosodás a pajzsmirigy autoimmun betegsége, melynek lényege, hogy a szervezet saját immunrendszere a pajzsmirigy sejtjeit célba véve ellenanyagot termel – a pajzsmirigy hormontermelő sejtjei így elpusztulnak. Az autoimmun, pajzsmirigy-hormon termelő sejtet pusztító folyamat következtében az érintett szervezetében pajzsmirigy alulműködés alakul ki, lassan – több hónap vagy év alatt tönkremegy teljes pajzsmirigysejt-állománya. A tüneteket a pajzsmirigy alulműködése (hypothyreosis) okozza. Az autoimmun folyamat gyakorlatilag észrevétlenül zajlik, mindaddig, míg ki nem alakul a pajzsmirigy-alulműködés.
Sunyi egy dolog az bitztos, mert olyan banális tünetei vannak, amivel gyakran küzd bárki, aki él. Ráadásul lassan alakul ki. Nekem másfél év kellett mire rájöttem, hogy itt valami nagyon nem oké. Az anyagcserém lelassult, ezért a súlyom nőtt, vízödémásodást tapasztaltam magamon, főleg nyáron. Az izületeim fájni kezdtek. Nem vicc, olyan vagyok néha mint a saját nagyanyám. Leginkább a könyökeim és a bokáim fájnak. A bőröm sápadttá vált, általánosságban pedig rendkívül fáradékonynak és aluszékonynak éreztem magam. Mindezek mellett állandóan fázik az ember, lelassul a gondolkozása és a szívverése is, magas lesz a koleszterin szintje, székrekedéssel küzd, izomgyengeséget észlel, kihullik a haja és a szemöldöke és a végeredmény az lesz, hogy sokszor depresszióssá válik, aki mindezt átéli. Én az összeset ki tudom pipálni. Legalább létezik egy olyan lista a világon, ahol én mindent kipipálhatok.

Lényegében az orvossal sem lettem előrébb, de ez a része a történetnek jelenleg tényleg nem releváns. A lényeg, hogy itt állok, és nem érzem jól magam magamban. Az teljesen világos lett az utóbbi másfél évben, hogy itt valamit én csinálok rosszul. Elképzelhető, hogy ezért lett belőlem egy olyan ember, aki az utóbbi időben nem fél igent mondani és szívesen kipróbál dolgokat. Például az 5 napos léböjtöt. Kolléganőm ötletétől vezérelve, ketten vágtunk bele ebbe a kalandba tegnap. Biztos, ami biztos, a hétvégét még vendégségből vendégségbe menettel töltöttem és eszegetéssel. Ez duplán nehézzé teszi most a napjaimat. Ha belevágnál, szerintem érdemes egy ráhangoló napot tartani és kevesebb és könnyebb ételt fogyasztani.

Az 5 napos program lényege, hogy minden nap más levet fogyasztasz. Napi 7,5 decilitert, öt egyenlő részre elosztva, tehát étkezésenként 1,5 decit. Minden étkezéshez lehet enni rozskenyeret, ami azért jelentősen vonzóbbá teszi a programot. Szerintem ezért sem gondolkoztam sokat. Azt gondoltam ez sétagalopp. Hát mára kiderült, hogy nem az. Én felváltva eszem rozsos Abonettet és rozskenyeret, hogy ne legyen egyhangú, de így is az.

Nevetséges, de a programnak pont az a része megy legkönnyebben, amitől a legjobban féltem. Az ivás. A levek mellé minden nap el kell fogyasztani 2,5-3 liter vizet. Borzalmas ivó vagyok, ezért biztos voltam benne, hogy itt fogom elbukni a dolgot. Meglepően nem így van. Ez esik legkevésbé a nehezemre. Már délután 3-ra megvan a 2-2,5 liter. Nem mértem, de úgy saccolom, hogy a 3 liter megvan naponta. Ha más haszna nem lesz a programnak, csak annyi, hogy megtanulom 35 éves koromra, hogy napi 2 liter vizet jó meginni, akkor már megérte.

Az első napon zöldbúzafű koktél volt a menü. Rettegtem tőle, de nem kellett volna. Meglepően jóízű az ital. Felkészületlenségemben egyáltalán nem olvastam utána, hogy a koktél nem csak búzafűléből áll, hanem zöldbúzafű levéből, zöldteából, almaléből, agave sűrítményből, spirulina mikroalga hozzáadásával. Nem mondom, hogy ez lett a kedvenc koktélom, mert a White Russiannal nem versenyezhet, de jóízűen meg tudtam inni. Estére azért sok lett belőle, túl gejl. Mondjuk estére mindenből elegem lett, nem csak a koktélból, mert délután egy körül megérkezett a fejfájás is. Sejtettem, hogy nem úszom meg. Sokan panaszkodtak erre a különböző fórumokon, így számítottam rá. Mégis kikészültem. Végül 5-kor bevettem egy fájdalomcsillapítót, amivel lehet, hogy alaposan hazavágtam a méregtelenedés kezdeti stádiumát, de úgy gondolom, hogy bár jó dolog feszegetni a saját határainkat, mégis mindenből annyit és úgy kell csinálni, amennyit az ember az adott helyzetben jónak lát. Ez már nekem tegnap sok volt, és nincs lelkiismeret furdalásom sem miatta. Így láttam jónak. Az egész délután tartó fejfájás és a gyógyszer hatására sikerült úgy kiütnöm magam, hogy 8 előtt elaludtam. Ha a Botcsinálta nem ébreszt fel valamikor, hogy megkérdezze, hogy én tényleg utcai ruhában terveztem-e ma aludni, akkor tuti simán alszom reggelig.

A második napon meglepően jól ébredtem. A fejfájásnak nyoma sem volt, így könnyűnek és kipihentnek éreztem magam. Már öltözés közben azon izgultam, hogy vajon milyen íze lesz a mai LÉ-nek. Direkt nem bontottam fel előző nap. Legyen csak mindig meglepetés.

A mai zöldséglé paradicsom, sárgarépa, cékla, uborka, zeller, savanyúkáposzta és hagyma keveréke tengeri SÓVAL! Halleljujah a magasságban! Még mindig összeragad a szám, ha a tegnapi lére gondolok, meg arra, hogy este már nagyon ragadósnak éreztem. A mai határozottan ízlik, olyan az íze mint egy jó zelleres sós paradicsomlevesnek. Az állaga is olyan. Sűrű és krémes. Két felfedezést tettünk tegnap a kolléganőmmel. Az egyik az volt, hogy a rozskenyeret meg is lehet pirítani! Így már azért kicsit változatosabb a dolog. Ma remekül passzolt az ebédre szánt (megmelegített) LÉ-hez. Fejedelmi ebéd lett. Na jó nem, de arra jöttem rá ma délre, hogy gondolatokkal nagyon meg lehet nehezíteni a böjtöt. Ugyanakkor meg is tudod magadnak könnyíteni. Én próbálok a második opció szerint eljárni, egyre nagyobb sikerrel. A fejem kezd tisztulni, kezdem nem annyira sajnálni magam és kevesebbet is panaszkodom. Érdekes testi tünetet tapasztaltam a mai napon: ismeritek azt az érzést, amikor tényleg ÉRZED, hogy karikás a szemed? Na, ma teljes egészében érzem a szemgödröm tejles terjedelmét. Érzem, hogy hol ér véget az arccsontom és hol kezdődik az ür! Nem kellemetlen, nem is fáj, csak fura. Ezen kívül tegnap óta jobban fázom, mint egyébként, de ennek lehet ez a tetü idő is az oka. Mára terveztem egy jógát, remélem bírni fogom…

Roppanós narancsos mandula pite 

Sokszor úgy tűnik, hogy ami finom az nem egészséges, ellenben ami egészséges, az nem olyan finom. Ezt a paradoxont nagyon könnyen fel lehet oldani ezzel a fehérliszt- és cukor mentes finomsággal. Ez a pite finom ÉS egészséges is egyben. Nálunk még a család konzervativ ízlésű tagjait is meggyőzte, ami elég nagy dolog ám. Nem mellékes az sem, hogy igen egyszerű elkészíteni, egyszerűen csak összekeverjük a hozzávalókat. Piknikre is ideális, mert mégjobb lesz, ha egy éjszakát hagyjuk a hűtőben pihenni.


Úgy kezdtem, hogy a sütőt előmelegítettem 190 fokra és a egy 22-24 centis piteformát kikentem kókuszolajjal.

A roppanós pitetésztához kelleni fog: 
140-150 gramm mandula ledarálva vagy mozsárban nagyon apróra törve 
3 evőkanál őrölt zabpehely (a kávédaráló például tökéletes erre a célra)
2 evőkanál natúr mandulavaj, enyhén megolvasztva
1 evőkanál kókusz olaj/zsír (szintén lágy állapotban) 
1 csipet só
1 nagy tojás fehérje
(egy picit lehet édesíteni is rajta, én a család miatt tettem bele egy lehelletnyi nyírfacukrot)

A hozzávalókat egyszerüen összegyúrom és belenyomkodom a piteformába. Sütöttem 15 percig, majd kivettem hűlni. Teljesen normális, ha egy picit bugyog.
Amíg hül a tésztánk a sütőt visszahűtjük 160 fokra.

Jöhet a töltelék:
250 gramm sovány túró
85 gramm méz
3 evőkanál narancslé
reszelt narancshéj
2-3 evőkanál darált zabpelyely
1 teáskanál vanília esszencia vagy egy vanília kikapart magjai
1 egész tojás + 1 tojás sárgája
1 csipet só

Mindent egy keverőtálba teszek 80 gramm túró kivételével és simára keverem a mixerrel. Ha egynemű, egy fakanállal hozzákeverem a kihagyott túrót, a langyos tésztára simítom és 30-35 percre visszatolom a sütőbe.

Ha kihűlt máris szépen szeletelhető, de tényleg jót tesz neki pár óra a hűtőben, csak legyen aki kibírja várni.

Málnás. Mandulás. Fehércsokis. Blondie 

Tudom, hogy mindenki a brownietől van eldőlve, (tényleg jó) de van egy magasabb szint is a csokoládés vajas sütemények világában. Ez pedig a blondie! Ha létezik egy olyan univerzum valahol, ahol a brownie a király, akkor ott a blondie a királynő! Sőt istennő! Egy leheletnyi luxus. Finomság es elegancia…. Lehetne ezt még fokozni, de inkább megosztom veletek a receptet. 


Hozzávalók

240 gramm vaj, ,megolvasztva, de nem forrón!

230 gramm cukor

2 nagy szobahőmérsékletű tojás

1 teáskanál mandulakivonat

¼ teáskanál só

220 gramm liszt

100 gramm fehércsoki (darabokra vagdosva) mehet bele több is

A tetejére friss málna (lehet mirelit is), pirított mandula (szeletelt vagy zúzott), és porcukor (szerintem ez elhagyható de jól néz ki, nem?)

Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra és béleljünk ki egy gáztepsit (kb 35×40 cm) sütőpapírral. Keverjük simára az olvasztott vajat a cukorral, tojással, mandula esszenciával és sóval egy nagy tálban. Fokozatosan adjuk hozzá a lisztet végül a fehércsokoládé darabokat. Simítsuk a masszát a tepsibe egy spatulával, vagy amink van. Helyezzük el a málnákat és a mandulát a tetején.

Süssük 30 percig, egészen addig amíg arany színű nem lesz és a közepe is megszilárdul. Tűpróba segítségével eldönthető, hogy megsült-e. Hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt tegyük 10 percre a fagyasztóba mielőtt felszeleteljük. Ezután óvatosan emeljük ki a tepsiből a sütőpapír segítségével és helyezzük egy vágódeszkára. Szórjuk meg porcukorral és vágjuk fel egy éles késsel amilyen formájúra csak szeretnénk. ❤️

A világ legjobb vasárnapi reggelije

A szombat es vasárnap reggelek szentek. Ilyenkor mindig elhiszem, hogy az élet szép. Ez igaz is, de hétközben valahogy mindig elfelejtem, hogy a reggelek valójában jók.

Ez az amerikai palacsinta mondjuk pompás indítása lehet egy hétvégi napnak. 

Kell hozzá:  

¾ bögre tej

2 ek 10%-os ecet

1 friss tojás 

2 ek olvasztott vaj

1 tk vanília esszencia

1 bögre liszt

2 ek cukor

1 tk sütőpor 

½ tk szódabikarbóna

½ tk só 
A tejet és az ecetet összekeverjük és hagyjuk pár percig állni, hogy a tej összeugorjon. Ha hasonlít a natúr joghurthoz, hozzáadjuk  a tojást, az olvasztott vajat es a vaníliát, majd félretesszük. 

Ezután összekeverjük a száraz összetevőket és hozzákeverjük a tejes-tojásos keverékhez. Ha kell ici-picit lehet rajta hígitani egy kis tejjel. 

   
   
Forró kivajazott serpenyőben kis pufi palacsintákat sütünk a tésztából és igyekszünk sütés közben nem megenni mindet. Érdemes önfegyelmet gyakorolni, mert gyümölcsökkel vagy öntettel még finomabb. Mi egy leheletnyi mascarponeval és narancs lekvárral ettük ma reggel. 

Tavaszi zsongás 2.0

Lassan megtanulom, hogy egy vidéki ház körül fokozottan igaz, hogy a dolgokat mindig akkor kell csinálni, amikor itt van az idejük. A halogatás itt egyszerűen nem működik. És az sem igaz, hogyha nem foglalkozunk egy problémával, akkor az nincs is.
Pedig a természet még segít is a tervezésben. Létezik például a naptár, melynek segítségével minden csodálatosan eltervezhető. Lenne. Ha nem odáznék néha feladatokat, abban a hitben, hogy még van idő. Hát most már egyáltalán nincs idő. Van egy olyan sejtésem, hogy kismacskáink lesznek.

Az eredeti tervekben egy (azaz 1) macska szerepelt, mert ugye milyen Porta az, ahol senki sem felügyeli az egérpopulációt? Ezt a feladatot látja el a Mici. A Mici nagy egerész. A legnagyobb. Tökéletes macska, annak ellenére, hogy a Tyutyu mellett szocializálódott és meggyőződésem, hogy azt hiszi magáról, hogy ő kutya.
Egy macska. Nem is kell több. Nekem biztos nem, de mivel Botcsinálta szereti, maradjon. Engem nem zavar, elég nagy az udvar. Ez a nagyon egyszerű és ésszerű terv ment tavaly júniusban füstbe azon a napsütéses délutánon, amikor Mici első (és eldöntötten utolsó) szenvedélyes tavaszának három gyümölcsét vittem az új gazdákhoz. Mindhármukat betettem a kölcsön kért hordozóba és indultunk is a szomszéd faluba. Útközben arról meséltem nekik, hogy mennyi egér lesz ott ahová mennek, meg mennyire fogják őket szeretni.. Jó háromnegyed óra múlva hangosan bőgve álltam a kapuban egy üvöltő kismacskával a kezemben. Arcom minden részéből folyt valami, még az orromból meg a számból is, ezekből biztosan nem könny. Rázkódva bömböltem, Botcsinálta meg rohant kétségbeesetten az utcára, mert azt hitte, hogy valami igen komoly tragédia történt. Történt is. Lett egy saját macskám. A Maca.
Elröppent a nyár, eltelt a tél én meg addig halogattam a Maca műtétjét, mígnem ő is átesett élete első (és eldöntötten az utolsó) szenvedélyes tavaszán.

 

P1050257 20140624_060858 IMG_0331 IMG_0838 20140927_104857 20140927_104129_Sophia IMG_20140624_073521 IMG_0308 IMG_0320 IMG_0851

Hogyan manifesztálódhat egy hajfestés házi farfalle tésztában? 

Hát úgy, hogy itt vidéken még valódi értéke van az elvégzett munkának. Egészen pontosan arra szeretnék itt kilyukadni, hogy vannak még olyan helyek ezen a szép de szita agyú bolygón, ahol napjainkban is működik a “Jó tett helyébe jót várj”. És milyen jól működik! 

Lássunk egy egyszerű példát. 
Vasárnap Rózsika néni felhívott telefonon, hogy otthon vagyok-e. Rózsika néniről most csak annyit, hogy ő a szomszéd nénink és megér egy külön “misét” is – mesélek róla később. Szóval, felhívott, hogy megkérdezze nem festeném-e be a haját. Természetesen azonnal igent mondtam, mert Rózsika néninek lehetetlen nemet mondani. Olyan lett ő itt nekünk, mint egy galamblelkű, de igen karakán fogadott nagymama. A szájánál csak a szíve lehet nagyobb azt hiszem. 
Percek alatt megegyeztünk, délután átmegyek hozzá, és festünk. Meg is jelentem a megbeszélt időben, és mi fogadott? Rózsika néni a konyhában sürgött-forgott, az asztalon meg ezek a kis csodák modolyogtak:
  


– Neked készítettem őket! – mondta fülig érő szájjal, mikor meglátta a döbbent ábrázatomat. 

– De én nem ezért csinálom! – szabadkoztam. 

– Tudom, de én meg még nem mondtam, hogy mindjárt jön Erzsike is, le kellene vágni a haját. 

Kitört belőlem a nevetés és mielőtt bármit is mondhattam volna, megjött Erzsike egy ollóval és egy félénk mosollyal, hogy ő csak igazításra jött… 
Időm sem volt zavarba jönni, úgy gondoltam legyen, aminek jönnie kell. 
Két óra röhögés után, mindenki elégedetten eszegette a délelőtti kakaós kalácsot, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga így vasárnap estefelé. Felmerülhet a kérdés, hogy fodrász vagyok-e. Hát nem.
Így mennek a dolgok errefelé.

A tyúk tényleg menő?

Állítólag. Mondjuk, tapasztalt tyúknevelő nőként, nem vitatom, hogy saját tojást enni reggelire tényleg vagány dolog. Nem is muszáj croque madame-ot készíteni belőle, mert simán le tudod nyűgözni a városi barátaidat egy szimpla tanyasi rántottával is.

Madonna a Vogueban
Madonna a Vogueban

A tyúktartás viszont, na az kemény dió és közel sem olyan bájos és romantikus, mint azt hiszitek! Nyilván hangosan röhög most mindenki, aki mar évek óta, vagy több generáció óta nevel tyúkokat, mert valóban nem nagy ördöngösség, ha már tudod, hogy pontosan mivel jár. Hiába írják mindenhol, hogy nem kell nekik semmi. Se rendes ól, se komoly takarmány, mert ha tényleg belevágsz, akkor ezekre mindenképp szükséged lesz. Nem elég egy kutyaól méretű ládika, mert szerintem aki ilyesmibe akar fogni, annak illik tákolni egy normálisnak mondható ólat, ami külön is rendesen zárható. Jó ha van egy kis elkerített baromfi udvar is, de számoljatok azzal, hogy a tyúkok nem fognak ám a szép zöld füvön kapirgálni mint a fenti képen! De nem ám! Konkrétan nagyjából mindent kipusztítanak majd, ami a kerítésen belül van. Csak a föld fog látszani. A szép barna, fényes föld.
Az ól és a baromfi udvar körüli jó minőségű, stabil kerítés fontosságára Tyutyu, a rottweilerünk hívta fel a figyelmünket. Sőt a mai napig felügyeli, hogy a kerítés, nem lazult-e meg valahol. Eddig 5 tyúkot segített át a szivárvány-trágyadombon Botcsinálta nem kis örömére.

Bevallom nem lettem egy második Deborah Cavendish őkegyelmessége, aki Devonshire hercegnéje volt és köztudottan imádta a csirkéit. Mondjuk van még időm, mert még csak fél éve vannak tyúkjaink.

Deborah Cavendish,  Devonshire hercegnéja
Deborah Cavendish, Devonshire hercegnéja

Szeretném és elhiszem, hogy a tyúkudvar smafu, de most egy olyan hülye kakasunk van, hogy nem merek bemenni a kerítésen belülre. Igazi karate kakas. Eddig nem barátkoztunk össze és ha sokáig nem is fogunk, megy az uraság a fazékba!

fotó: Chan Daven
fotó: Chan Daven

Történetem alapjául ez a cikk szolgált.